Liz életében először lemenne kutyába, de a gazdit sajnos a saját farka csóválja. Szerzőnk szerint ez a legnagyobb baj. De vajon nem rosszabb-e, ha egy nő elveszíti egy férfi miatt az önbizalmát?

Történeteket akarunk. Őszinte vallomásokat. Szeretnivaló nyomiskodást. Cserébe most 200%-kal csillogóbb hajat adunk. Itt: leabugyival@gmail.com.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
31 éves vagyok, egy-két héttel ezelőttig azt hittem, KÉSZ vagyok. Azt hittem, már rég levetkőztem a tizenéves frusztrációim, megbékéltem vágyaimmal. Megtanultam szeretni a gömbölyű fenekem, fegyvert kovácsoltam a melleimből, szám szerint nem említeném, hány farkat vadásztam le Puncival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy perverz vagyok, egész pontosan fetisiszta vagyok és domináns. Bekattanok a bőr illatától, imádom a fél lábfejem a pasim szájába tolni, nyalatni... Bizony, gyakran úgy érzem, hogy a talpam közvetlen összeköttetésben áll a csiklómmal. Feltüzel egy kikötözött férfi látványa, imádok ráülni az arcára és majd' megfojtani, közben úgy kapaszkodni a mellbimbójába, mint abba a bizonyos szalmaszálba szokás, belesuttogni a fülébe, hogy az enyém, csakis az enyém. Hát, ilyennek születtem, mit lehet tenni.

Majd találkoztam vele, aki ugyanolyan, mint én, kivéve, hogy Ő férfi, abból a nagybetűs fajtából. Tövig akarja nyomni a farkát a létező összes testnyílásomba, paskolni a fenekem és suttogni a fülembe, hogy az övé vagyok. Nem bírok vele... Végetnemérő szócsaták, viaskodások, cívódások, egymás sokkolása. Mit tenne velem és én mit tennék. Ő a nagy kihívás, a konc ami után rohannék, mint egy őrült, akinek a kezei között én, a karcos törökméz karamellé szelídülnék. Hogy hol a bibi? A kis cuki 20 éves lányokat díjazza, formás kis fenékkel. És ami a legkétségbeejtőbb, kis, szép puncival... Stop táblának épp elég.
Milyen egy szép punci? Nekem nincsenek icipici alig észlelhető kisajkaim. Egyik volt barátom szerint, ha Modigliani pinát festett volna arcképek helyett, én lettem volna a múzsája. A bal kisebb a jobb nagyobb. Mint egy furcsa, rózsaszín hús-pillangó. Én szeretem, soha nem hagyott cserben, rengeteg közös 'balhé' után most mégis bűntudattal és feszengve nyúlok hozzá. Próbálom felidézni a régi rajongóit, próbálom nem figyelni a pornófilmekben kitárulkozó kolleginákat: "ez biztos tetszene neki", vagy "ez olyan mint az enyém, nem jó".

Ez valami új hóbort egyébként? Ez valami visszavágás a faszméricskélés miatt? Nem elég szapulni a cicinket, a seggünket, a nem megánfokszos hasunkat?

Két dolgot sikeresen belémplántált: némi frusztrációt és valami leírhatatlanul gyötrő vágyakozást. Néha úgy érzem, egyik reggel megtalálnak hamuvá égve. Egy újabb lázas álmokkal teli éjszaka után, a testem már nem fogja tovább tolerálni azt a tüzet, amit felelőtlen-tudatlan(?) meggyújtott az az állat, akit nem tudok kirugdosni az agyamból, de a lábam se merem széttenni előtte, mert ha nem fogunk tetszeni neki, abba sanszos, hogy beledöglök. Punci fél és remegve vágyakozik, de nem alkuszik, csak Őt akarja, csak arról ábrándozik, milyen lehet két dudás egy csárdában. Én pedig legszívesebben apró darabonkét dobálnám ki magam az ablakon tehetetlen dühömben.

Ps.: Ja, van rá sansz, hogy durván belezúgtam.

Ezen a héten rekordmennyiségűt posztoltunk, köszönjétek az inspirációt az eszetlenül növekvő Facebook-csoportunknak. Klikkelj te is egy jó klikkért!