Emlékeztek Lilalányra? Első írásával rendesen felkavarta a kedélyeket, néhányan azt is kétségbe vonták, hogy nő. Új levelében megint bőkezűen bánt az intim érzésekkel, ezúttal különleges orális fixációjáról mesél.

Várjuk további Valódi Pinák Őszinte Vallomásait a leabugyival@gmail.com címre!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amint bekerültem gimibe, elkezdtem beszélni a szexről. Olyan diskurzus kezdődött el akkoriban, amelynek már soha nem lesz vége (szívből remélem). A lányok beszéltek, megállás nélkül, miközben a fiúk úgy tettek, mintha idegesítette volna őket a folyamatos „pletyka”. Amely valószínűleg a négy év legtanulságosabb kurzusa volt számukra. Alig ismertük egymást, még a nevekkel sem voltunk tisztában, tekintve, hogy gimi második hetében jártunk, amikor egy két évvel idősebb fiú berontott az osztályba két óra közt és megkérdezte a lányokat, hogy ki az, aki még soha nem maszturbált. Az egyik lány azt kérdezte, hogy az mit jelent. Hogy ő saját magának, az ujjával? Tényleg létezik ilyen, vagy most csak szivatjuk? Mert ő ilyet nem tud elképzelni, ennél gusztustalanabb nincs. Utólag kiderült, hogy amikor ezt mondta, már rég vígan (na jó, annyira nem, tekintve, hogy nem hitt a női orgazmus létezésében sem) szexelt az akkori pasijával. Őt már nyalták is, a pasija imádta hátulról, ezért legtöbbször az volt a menü, de ő eközben saját elmondása szerint azon gondolkodott, hogy másnap mit fog felvenni, ha esik majd az eső. Egy másik nagyon közeli barátnőm tizenhat évesen eldöntötte, hogy házasságig szűz akar maradni. Fenéket érdekelte, hogy az autóval is tesz egy kört, mielőtt megvásárolná az ember, ő szűz marad, mert Isten szemében az a helyes. Mikor rákérdeztem, hogy hogy lesz képes úgy lefeküdni a választott férfi mellé, hogy nem kívánja magába szippantani, kiderült, hogy Isten ismét a tökéletes alibi, vagy az a mocskosul savanyú szőlő, mert ő attól a bizonyos testrésztől félt. Aminek a nevét sem mondjuk ki, mert nincs olyan neve, ami elfogadható lenne két lány beszélgetésében, szerinte. Az nem más, mint egy darab nyers hús. (Évekkel később másik lány szájából hallottam ugyanezt a kifejezést, akkor viszont nem a hímtagról, hanem a nemkívánt magzatról volt szó, amit egy méregdrága gyógyszer segítségével hajtott el, majd lehúzta a vécén. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, csak érdekes, hogy mit hogyan neveznek meg a nők, amikor félnek tőle.) Később kiderült, hogy engem például eszméletlenül felizgat, amikor a férfi húsnak nevezi a testet, a farkát, a pinámat, majd cafatokra szed. A sok beszédnek aztán az lett az eredménye, hogy a fiúk szerint mindannyian igazi kis kurvák voltunk. Mi viszont olyan dolgokat mondtunk ki hangosan, amikről addig nem is tudtuk, hogy bennünk vannak, mai napig szentül hiszem, hogy ez volt annak a négy évnek az értelme. A beszéd volt az, ami igazán felszabadított minket, és én akkor jöttem rá, hogy mik azok a dolgok, amikről nem bírnék lemondani soha. Később kiderült, hogy az ember nagyon sok mindenről hajlandó lemondani, ha úgy alakul, de ez most kevésbé fontos.

Beszélni kellett, és egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélni az ágyban is kell. De megszólalni nem mertem, akkor sem, amikor már ordítottam belülről. Minden szeretkezéskor mondatok pörögtek a fejemben, de sosem mondtam ki. Maszturbálás közben próbálkoztam, és amint kinyitottam a szám és kimondtam, ami éppen jött, egyből elélveztem. Aztán egy hétvégén nagy társasággal elutaztunk, és a kedvessel megkaparintottunk egy külön szobát nagy ággyal, külön fürdőszobával. Egyik délelőtt beültem a kádba, a kedves bejött, ránk zárta az ajtót, letolta a gatyáját, duzzadó farokkal elém állt és azt mondta, hogy „szopjad, édes”. Ez a mondat egyszerre sokkolt és izgatott. És gondolom sokaknak nem kell magyarázni, hogy ez a kombináció az egyik legjobb. Ez az az orális aktus, amire legjobban emlékszem: minden apró részletre, minden mozdulatra, nyögésre, az elélvezésre, az ízére, és arra, ahogy közben a pinámat simogattam. Miután elélvezett, berántottam magam mellé a kádba és azt mondtam neki, hogy keféljen meg, kúrjon szét, a farkát akarom, és azt, hogy belém élvezzen, tegyen
velem amit akar. Ő erre azt válaszolta, hogy szétkeféljük az egész fürdőt, a szobát is, hogy másnap reggelig akar dugni. Erre én ismét válaszoltam, amire ő is, és ez volt az előjáték, egymáshoz sem értünk, de engem azóta sem izgattak úgy fel, mint akkor. Órákon át szexeltünk, és igen, az volt az első alkalom, hogy nem szeretkeztünk, hanem nyersen, húsként, keféltünk. A végén remegve feküdtem az ágyon, hogy én ezt nem hiszem, ez nem lehet, nem hiszem, úristen, úristen. Fordulópont volt a kapcsolatunkban, soha nem volt olyan jó a szex mint az ezt követő időszakban. Hosszú órákon át tudtunk szexelni, millió pozícióban, millió helyen, és közben mindig beszéltünk. Hol pajkosan, flörtölgetve, hol igazán mocskosan. Beszéd nélkül már képtelenek voltunk közeledni egymáshoz az ágyban. Volt valahol egy határ amit átléptünk, és nem tudtunk már visszamenni. Addiktív lett ez a dolog, elfelejtettünk szeretkezni, szerelmeskedni, már csak kefélés volt, ő már nem csókolgatta a pinámat, hanem nyalta, zabálta, és én a farkát, amit mindenekfelett imádtam, amibe napról napra újra beleszerettem, már csak szopni tudtam. Szakításunk után még szeretők maradtunk, mert sem ő, sem én nem találtam olyan partnert, aki annyira ismert volna, mint ő és aki úgy istenigazából ki tudott volna elégíteni. És a végsőkig bíztunk egymásban. De még mindig csak a kefélés maradt, a hús, a fasz és a pina, a geci és a nyalás. Elvesztettük teljesen azt, ami miatt olyan tökéletesen funkcionáltunk együtt. Aztán eldöntöttük, hogy ennek véget kell vetni, ez nem mehet így tovább, ki kell lépnünk egymás életéből. És akkor hazajött velem, felemelt az ölébe, megcsókolt, ledobott az ágyra, és csendben, annyi idő után először szavak nélkül belém hatolt. Koradélután volt, és estig szeretkeztünk. Lüktetett mindenem, beszélni nem volt szabad, de nem is kellett, és én soha nem voltam annyira az övé, mint akkor. Életem végéig emlékezni fogok arra a szeretkezésre, ami után ő elszívott fél doboz cigit az ágyban, meztelenül, mint azelőtt annyi éjszakán, utána meg felöltözött és elment. Ez volt az utolsó alkalom, hogy vele voltam.

Nagyon jó, hogyha egy pár teljesen felszabadul az ágyban. Nagyon jó a beszéd is. Életem legemlékezetesebb kefélései a beszédnek és azon bizonyos küszöb átlépésének köszönhetők, a legnagyobb orgazmusok ebben a keretben történtek meg, de a mai napig nem tudom ezt újra megtenni. Félek, hogy amint elkezdődne, megint nem lenne megállás. És nem akarom elveszíteni a szeretkezéseket. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, nagyon valószínű, hogy nálam csak az a probléma, hogy túl intenzíven éltük meg akkor ezt a dolgot, mint annyi minden mást is, lehet, hogy most másképp alakulna, de már nem tudom kimondani a páromnak, hogy „a gecidet akarom”.

Már közel 200-an szeretnek bennünket a Facebook-on is, csatlakozz hozzánk te is!