Megtaláltuk a tökéletes illusztrációt.
Olyan szép ez a kép.
Csak nézzük.

És most következzen Lucita monumentális írása. Punci a punci, nő a nő ellen.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Pilu azt énekli, hogy dögös, bögyös, harmincötös, hogy azok a legjobbak. A férjem is énekelte nekem tavaly ilyenkor. Meg azt is mondta tavaly ilyenkor, hogy olyan szép vagyok és kívánatos, mint senki más ebben a városban, hogy igazi nő lettem, nem az a kislány, akivel megismerkedett. Hogy imádja a melleimet, rajta minden egyes terhességi csíkot, mert a gyerekünket tápláltam. Hogy olyan szép a csípőm vonala, hogy olyan jól meg lehet fogni és le ne fogyjak, mert ebbe akar kapaszkodni miközben halálra kefél. Meg magát.
Harminchat vagyok. A lány, akire lecserélt, ebben a városban lakik, akinek nincsenek terhességi csíkjai, csípője sincs, egy kislány, akinek a puncija is szűk, ami nem csoda, hiszen nem szült gyereket. Ez utóbbi, mondjuk, némileg több információ, mint amire szükségem volt. Nem tudom beemelni, nekem sose kellett a másé.
Elmúlt a hetedik ciklusom, mióta utoljára belém hatolt. Harminc hét. Ha aznap teherbe esek, amikor megmondta, hogy szerelmes a lányba, most szülnék. De nem szülök, és az is lehet, hogy többé már egyáltalán nem fogok. Tavaly ilyenkor nyitott voltam, vidám, tele bizalommal, hittel, tervekkel, most zárkózott vagyok, bizalmatlan, nincs hitem, és csak arra vágyok, az adott napot túléljem. Nem bízom senkiben. Nyakig begombolkoztam, és nem csak fizikailag, nem bízom a párkapcsolatokban. Félek, hogy újra át kell élnem egy ilyen helyzetet és abból vajon hogy állok fel? Aztán újra és újra? Amikor is most is pokoli nehéz? Mióta tudom, hogy sem otthont teremteni nem vagyok képes, és velem évek óta minden szar, hogy velem képtelenség együtt élni, és már rég véget kellett volna ennek vetni, kissé megtört a tartásom. Ha eszembe jut, hogy le kell vetkőznöm valaki előtt, összeszorul a gyomrom, takarót akarok húzni a fejemre és elbújni a világ elől. Szőrt növesztettem a puncimra. Ésszel tudom, hogy ez majd elmúlik, de most bujkálok, rejtegetem magam, és rejtegetem a puncimat is, miközben álmomban majd minden éjjel arctalan férfiakkal dugok. Nagykezű, nagyfarkú férfiakkal, akik minden testnyílásomat kitöltik.

Nemrég találkoztam valakivel. Összezártak minket egy hétre, nem mi akartuk.
Először csak a kezeit láttam. Aztán azt, hogy a cipője is tiszta. Hogy segítőkész, udvarias, figyelmes. És nem csak velem, egyszerűen ilyen a természete. Aztán jött a többi is, ismered ezt, azonos hullámhossz, azonos humor, befejezi a mondatodat. És a kezei, baszki. Nagyon figyeltem rá, hogy ne tegyek egyetlen olyan mozdulatot sem, amivel elárulom, mire gondolok, ha a kezére nézek. Mert nyilván arra gondoltam, hogy azok a hatalmas, ápolt kezek jól belekapaszkodnak a már nem olyan kerek csípőmbe. Hogy megfogják a fejem, miközben előtte térdelek. Hogy elvesznek a melleim az erős tenyerekben. És úgy vezet, hogy akár el is tudnék aludni mellette – és ezt csak kevesen tudják, mekkora szó -, de nem aludtam, mert imádtam, ahogy a hangja karcolta a bőrömet. És csúnya. Olyan szépen csúnya. És egyetlen mozdulata, egyetlen pillantása sem volt, ami arra utalt volna, hogy udvarol, hogy nőnek néz. Odavoltam érte. A harmadik nap éjszaka már vele álmodtam.
A hét végén elbúcsúztunk egymástól abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem találkozunk többé. Talán egy kicsivel távolságtartóbban búcsúzott, mint indokolt lett volna, de semmi különös. És akkor este írt egy smst, nekem pedig a szavai olvastán megremegett a lábam, a kezem, valamint egyéb belső szerveim is. Öt perccel később pedig megtudtam, hogy nős.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy ő is csak egy a férfiak közül, aki megragadja az alkalmat, ha az az útjába kerül. Annak pedig különösen örülök, hogy engem akart megragadni. Azokkal a gyönyörű kezeivel. És persze az is eszembe jutott, hogy vajon mikor és milyen esélyem lesz új életet kezdeni elváltan, nincstelenül, egy kamaszgyerekkel? Nagyjából annyi, mint a férjem kedvesének: elveszem valaki másét.
De nem most.

Tetszett? Nem tetszett? Véleményedet a Facebook-on is elmondhatod!