Nevermore büntibe rakta. Vajon meddig bírja?

Tízből tíz barát a Pinablogot ajánlja. Írj nekünk a leabugyival@gmail.com címre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A történet talán kicsit inkonzisztens, de végigélni is maga a káosz volt. Azzal kezdeném, hogy puncival mindig elég jó viszonynak örvendtünk. Punci, és nem pina, azért, mert még tapasztalatlan, ugyanis leginkább egy férfihoz köthetőek az élményei. Az egyetértés jellemezett bennünket: ugyanazt az egy pasit akartuk. (Egy-két jelentéktelen alkalommal megkívántam mást, de kábé három évente egyszer. Kezelhető mennyiség.) Több mint hat évig egy pasival bújtunk ágyba, az első igazi szerelmemmel. Nem volt tökéletes a kapcsolat, sőt, rengeteg szenvedés és dráma akadt benne, de punci is, meg én is halálosan és szenvedélyesen szerelmesnek bizonyultunk. Tegyük azért hozzá, hogy puncinak irigylésre méltó helyzete volt: választottunk kényeztette és imádta őt. Aztán magam sem tudom, hogyan, de vége lett a szerelemnek. Lassan, és szinte észrevétlenül múlt el. Ugyanis punci unta meg először a pasit, aki addig egyébként egyenlő volt a nagybetűs szerelemmel. Ekkor gondolkodtam el először, hogy vajon kinek a szava esik nagyobb súllyal a latba: az enyém vagy puncié.
Én még észre sem vettem semmit a kihűlő kapcsolatból, punci viszont már erőteljesen protestált, hogy ő ezzel a férfival aztán többet nem. Köszöni szépen, szép volt, jó volt, de épp elég volt. Talán sok is. Eleinte próbáltam puncit figyelmen kívül hagyni. Hát nehogymár ő vessen véget egy hatéves kapcsolatnak! Gondoltam, majd rájön, hogy mi a jó neki. Ez annyira jött össze, hogy ugyan a kapcsolatom egyben maradt, de hosszú hónapok következtek, csupa-csupa orgazmus nélküli együttléttel. Aztán mindenféle együttlét nélkül. Szerettem volna punci véleményét mellőzni, hiszen egy tökéletes életem volt, amihez az alapot a szilárd párkapcsolat adta, annak minden előnyével együtt. Sajnos nem számított az én akaratom, punci inkább az éhséget választotta és köszönte szépen, a pasiból többet nem kért.
Követelt ugyanakkor egy másik pasiból, a haldokló kapcsolat megmentésére tett minden igyekezetemet szőnyeg alá söpörve. Szóval bejött a képbe a másik. Az agyam és én gőzerővel dolgoztunk széthulló életem megmentésén. (Hat év nem kevés, a nyakamba szakadt a közös lakás, a közös tervek, a közös élet, a közös minden nyűgje-baja.) Punci ezalatt kiszemelt magának egy olyan pasit, akit én eleinte még szimpatikusnak sem tartottam. Punci intenzív lüktetése a srác közelében viszont arról árulkodott, hogy ő annál inkább. Nem bírt nyugodni, ezért elhatároztam, hogy megismerem jobban a kiszemeltjét. Nagyarcú (ám felettébb eredeti) suttyónak tűnt, gondoltam, majd a közelebbi ismeretség rádöbbenti puncit, hogy mi kedves fiúkkal szoktunk összeállni, nem holmi lányokkedvencével. Aztán az intenzív ismerkedés során a srácról kiderült, hogy se nem suttyó, se nem nagyarcú, hanem minden, ami egy férfiban vonz: intelligens, megértő, figyelmes, érzéki. Yeah, kettős kiütés, ha az agyam nedvesedni tudna, árvizet indíthatnának puncival szinkronban. Az első csók a másikkal, és punci már akkor egészen biztos lehetett benne, hogy a csatát megnyerte, a nagy szerelemből pedig bizony ex lesz. (Hiszen sem a pasit, sem magamat nem áltathattattam tovább.) Én összetörtem, teljes lelki és önismereti válság, punci viszont eszméletlenül boldognak tűnt. Na ezt add össze. Még egy hónapon keresztül kínlódtam, próbáltam megmenteni a kapcsolatot és próbáltam nem belehabarodni a másikba, úgy éreztem, hogy nekem a pasi mellett kell maradnom, örök szerelemnek kellene lennie, ez meg, ez a másik biztos csak valami fellángolás, el kell, hogy múljon, punci csak szórakozik velem, olcsó kis hatalmi játszma. Akár az volt, akár nem, punci végül tényleg kiütéssel nyert. Megkapta a másik pasit, tombolt örömében, én meg ezzel párhuzamosan mély önutálatba süllyedtem. Nem csak a pasi utált, aki időközben ex lett, nemcsak a családom, akik már az esküvőt is maguk előtt látták, a pasi családjával együtt, hanem én is magamat. Innen lett volna szép nyerni… Punci bezzeg nyeregben érezte magát, a másikkal. Aztán úgy alakult, hogy jött egy másik csata, amit az agyam nyert meg. Nehéz küzdelem volt, de az a kapcsolat a másikkal, bár punci számára maga a kéj és szenvedély volt, életem más területeire nézve több mint destruktívnak bizonyult.
Puncistólmindenestől eltiltottam magam punci álomférfijától. Ennek uszkve hét hónapja. Azóta punci mérges (mit mérges, dühöng) és sztrájkol. Hiába vonultatok fel neki különböző lehetőségeket, neki az az egy farok kell, és ezt minden adandó alkalommal tudomásomra is hozza. Éhezik, gyötri a hiány, de nem hajlandó megalkudni: nem tetszik neki senki, és leszarja, hogy én mit akarok (vagy inkább kit nem). Nem alkuszik. Megízlelte, beáldozta érte a hosszú és biztos kapcsolatot, és visszaköveteli. Itt tartunk most. Egyezkednék puncival, de egy makacs és önző ribanc, és attól tartok, addig nem nyugszik, amíg el nem éri célját. Jó lenne végre újra megtalálni az összhangot puncival, de az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs a láthatáron olyan pasi, akiért mindkettőnk ugyanúgy tudna lelkesedni.

Tetszenek a képek? Még több kommentet olvasnál? Gyakrabban foglalkoznál a témával? Csatlakozz a Pinabloghoz a Facebook-on!