"Engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem." - Részlet egy kezdő promiszkuit feljegyzéséből. Szitakötő a nőiesség leggyakoribb gyermekbetegségével küzd, melynek stációi a következők: teljes odaadás - csalódás - kefélés. Az empirikus módszer következik, a Feltétlen Bizalom nevű kórból való felépülés izgalmas első lépései.

Tudsz jobbat? Pimp pussy: leabugyival@gmail.com!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeretem a puncimat. Semmi különleges nincs benne, szőrös, de ha a betevőre készül, leborotválom, extra esetekben parfümöt is kér magának. Méretei átlagosak, kicsit salátás. Ha szépet lát vagy finomat érez, csorog a nyála. De nem ezért szeretem, hanem mert sosem csalódtam benne, ő a legjobb barátnőm: kiegészítjük, és sosem unjuk meg egymást. Itt egy példa: puncinak a maszturbálás olyan, mint a gyorskaja, azonnali éhségcsillapítás. Nekem a gyorskaja a bűntudat megtestesítője, ha megbántottak, vagy rosszul érzem magam, tolok egy burgert, hogy utána a hasam is fájjon. Így könnyebb túllépni a hiányon.

Punci története átlagosan indult: nagy szerelem, kamaszkorban találkozott először farokkal. Már az elején élvezte, amit érzett, de fejlődnie kellett. A három komolyabb kapcsolatában tanulta meg, milyen az, mikor percekig görcsösen rángatózik, hogy utána ellazulhasson, milyen az, mikor simogató melegség járja át már a puszta tudattól, hogy benne van az a lény, akit szeret, milyen az, mikor magáévá teheti azt a húst, ami sorozatos örömöket képes produkálni neki. Okos, mint a barátnője, sokat tanult, gyakorolt eleget, hogy mindig magasabb szintre képezze magát, míg végül felnőtt lett, önálló élettel.

Aztán érzelmi válságba kerültem, szeretetlenség érzete tört rám, kellett valaki, akihez kötődhetek, aki segít átvészelni anyu hiányát. Az a valaki pedig kihasználta ezt, már szakítottunk, de biomelegítőnek jók voltunk. Punci persze megkapta, ami járt neki, én viszont nem. Tudtam, hogy játszanak velem, és hagytam, hogy punci jól érezze magát, nekem pedig megmaradt a kihasználtság. A fájdalomtól és a magánytól kiüresedtem, punci viszont tündöklött. És ekkor döntöttem úgy, hogy leválok a parazita életmódról. Új utakat keresek, engedem, hogy punci beleüljön mindenbe, ami jó neki, örömet okozzon másnak, magának és persze nekem. Ha már képtelen vagyok egy normális kapcsolatra a személyes kis traumám miatt, mert mind hamvába hal, akkor a pillanatnyi boldogságot megérdemeljük. Igaz persze, hogy néhány esetben az eszemet és a tudatos döntésemet legyőzte valami új érzés, kötődni kezdtem egy másik emberhez. De mindig ráfaragtam, mert épp mikor már motoszkált bennem a gondolat, hogy akár másképp is nézhetnék a játszópajtásomra, a másik fél ilyen-olyan ürüggyel elhajított. Elfogadtam, hogy patthelyzet áll fenn: aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha kurvaként is kezelik. Nyolc hónap volt a maximális idő, amit punci farok nélkül töltött érettségétől fogva, de ebből a nyolc hónapból mindössze háromban érezte hiányát. De ezt tudjuk, ha nem foglalkoznak vele, önmagát is elhanyagolja, mint a kövér macskás nő a negyediken.

Aztán néhány évvel később valami megváltozott. Jött valaki, aki új távlatokat nyitott – legalábbis egy ideig. Csillogó szemekkel nézett rám, engem akart, végre. Az eszemet és azt, aki vagyok. Elfogadta, hogy bizalmatlan vagyok, még ha fájt is neki, türelmesen várt, hogy megnyíljak. És megtörtént, átszakadt a gát, elkezdtem bízni benne, elhittem, hogy komolyan is lehet engem venni, hogy végre lehet egy tartós kapcsolatom, amire már olyan régóta vágytam, én is és punci is. Csak persze mindez túl későn történt. Nem vettem észre, hogy már nem csillog a szeme, ha rám néz, hogy már csak a kocsmázások maradtak nekünk, hiába kapálózok és már nem is érdeklem annyira. Én nem vettem észre, de punci igen. Nyavalyogtam, hogy miért kevés a szex, és hogy egy idő után miért nincs szex, csak a nyilvánvaló jeleket nem sikerült dekódolnom. Igen, mindez három hónap leforgása alatt, az első találkozástól a szakításig.

Most hálás vagyok puncinak, előbb kiszagolta, hogy valami bűzlik Dániában, és hogy ez a kapcsolat is Ophelia sorsára jut majd. Még ha késő is volt, mert már megnyíltam. Úgyhogy eljött ismét punci ideje, úgy köszönöm meg neki, hogy visszatérek a régi életemhez, hagyom, hogy minden szembejövő farokra rávesse magát. Bizalom nem lesz, ezek után képtelenség, minden fajta remény és csalódás nélkül élhetem az életem. Mert ez punci sorsa és ez a történetem.

Ez pedig itt a Facebook-oldalunk, várunk szeretettel: http://www.facebook.com/leabugyival