Mola elolvasta A szürke ötven árnyalatát és teljesen elment az esze: regisztrált férfiként egy társkereső oldalra. A végeredmény teljesen megdöbbentő, a könyv viharos siker. Folytatódik az élménybeszámoló a bugyi legmélyebb bugyraiból.


Ki lesz a következő? Írj nekünk a leabugyival@gmail.com címre!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nőként pontosan tudtam mi várna rám, kismillió stati, levél, telefonszám, és ajánlat, mennyiért támogatnák életemet némi szex ellenében.

Döbbenet, de azt kell mondjam, férfiként ugyan ezt kaptam. Adatlapom kongott az ürességtől, se egy sármos férfiarcot ábrázoló kép, vagy humorosan érdekes szöveg. Szimplán azon adatok alapján dőltek a női telefonszámok, meztelen képek, őszintén kifakadó levelek, hogy magas voltam és házas.

Levelezéseim során, számos alakalommal került szóba a fent említett ominózus könyv. Hangsúlyoznom illő, hogy nem reprezentatív a felmérésem, pár napos tapasztalatgyűjtésem konklúziója mégis az, hogy a nők többsége a virtualitás óvó és áldásos hatásait élvezve, szinte kivétel nélkül, egy kis rüfke.

Miközben Müller Péter idézetektől tocsogó adatlapokon írnak az áhított őszinteségről, lépkedő tigrisről, erős férfi karokról, bókról és udvarlásról, aközben ezek a nők pár pajzán megjegyzés után fülig érő lakkcsizmában csattogtatják a virtuális ostort: basszál a falhoz és dugj meg! A domina típusú nőknél mégis hatványozottan nagyobb számban leveleztem, mint az áldozat és mártír típussal. Olyan virtuális játszmákba és dialógusokba mentek bele, ami egyértelmű egy dologról szólt: én a férfi, megmondom neked, hogy mit akarok, te pedig teljesíted. Cserébe az ágyon kívül nagyvonalú, határozott, és szórakoztató férfi leszek a számodra. És ettől a lehetőségtől nedvesedtek a bugyik. 

Tegyük félre előítéleteinket, én pedig félreteszem elitista bölcsész kritikámat, azt illetően, hogy A szürke ötven árnyalata egy rosszul megírt és még egy annál is pocsékabbul fordított könyv. Régi mondás, hogy a nő verve jó, nők milliói harcolnak ennek szigorú büntetéséért, mégis akadt egy közülünk, aki dollármilliókat keres azzal, hogy ezt olvassuk. De akkor mire ez a nagy siker? Vagy van mit tanulni a magyar könyvpiac marketing területén szorgoskodó szakembereknek, vagy szimplán elég volt konyhanyelvre fordítani a BDSM játékokat. Úgy tűnik elég volt. 

Szinte minden nő, akivel leveleztem, rajongva beszélt róla. Kérdéseimre, hogy miért tetszik nekik a könyv, több romantikus választ kaptam, mint ahányszor bilincsről és fenyítésről olvashatunk a könyvben. Ugyanis számomra az kezdett a levelezéseim alatt kikristályosodni, hogy itt nem feltétlen az ostorcsattogtatásra nedves pina a mérvadó, hanem az erő. De hogy a férfierőnek miért ezt a végletesen domináns játékát áhítják a gyönge női lelkek és popsik, arról a következőket gondolom.

 Az első az, hogy a nővé nevelődésünk során, ma már a – korábban - férfias szocializáció is női előjoggá vált. Míg a férfiak női terepen – szinte – fogyatékosok maradtak. Vagyis a nők mind a férfi, mind a női értékrend szerinti világban egyre inkább otthon vannak, és felnőtté válásuk során mindkét nem eszközrendszerét is elsajátítják. Míg a férfiak, már a lovagiasság szabályain kívül eső nőkkel is, és a többi férfival is szemben találják magukat a társadalmi versenyben. A nők otthoni, családon belüli életterében viszont, továbbra is egyeduralkodók. Vagyis a nők, a feminizmus hatására, részben túlgyőzték magukat. Ugyanakkor a családban, párkapcsolatban, és lassan már a szexben sem lehetnek gyengék, nem adhatják meg magukat Mars lándzsájának. Márpedig a férfi lélek hódítani, a női pedig csábítani szeretne, és ezzel szembe megy mindaz, amit a nők már elértek a feminin gyözelmük során.

Így hát a következő megoldandó kérdése az lesz: ha nem akarják a nők, hogy a férfi erő szépen lassan már csak a vörös bársonyos kínzószobákban, és fiókok mélyén, diszkréten elhelyezett bilincsekben mutatkozzék meg, akkor újra csábítani kell megtanulni, a férfit pedig a hódító szerepébe helyezni. Mégha mindketten is tudják a viccbeli poen végét: ”Nálunk mindig a férinek van igaza, de ezt az igazságot a nőtől tudja meg."

Ismerkedj meg velünk a Facebook-on is, kattints és like-olj bennünket:  http://www.facebook.com/leabugyival